Prof Dr. Honoris Causa BOCSKAY ISTVÁN – 1929 – 2021

AKIÉRT A HARANG SZÓL

 

Prof Dr. Honoris Causa BOCSKAY ISTVÁN – Máramarossziget 1929. augusztus 2. – Marosvásárhely 2021. április 22.

 

Drága Professzor Úr, kedves Pista!

 

Hosszú és türelemmel viselt szenvedésed alatt végig azért imádkoztunk, hogy ezeket a sorokat – ha lehet – soha ne kelljen megírjuk. De az élet rendje azt diktálta, hogy nem lehetett eltekinteni ettől! Hatalmas fájdalmat hagytál magad mögött. Gyermekeid, unokáid, és a kis dédunokád mellett, volt munkatársaid, kollégáid, és a nagyvilágban szétszóródott tanítványaid szeme lesz könnyes, és elszorul a torkuk.

A Fennvaló kegyelméből és szeretetéből közel 92 esztendőig tartott az istenhívő, római katolikus vallását gyakorló Bocskay István rendkívül tartalmas földi élete, amely nemcsak szakmai megvalósításokban, hanem oktatói teljesítményekben is eredményesnek bizonyult. Egyetemi professzorként, kétszer a Fogorvosi kar dékánjaként, az elsorvasztási törekvések nehéz időszakában orvoskari dékánhelyetteseként a marosvásárhelyi magyar nyelvű fogorvosképzésben kiemelkedő érdemeket szerzett. A szó szoros értelmében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet első rektorának, Csőgör Lajosnak a nyomdokában járt, hiszen az egykori tanítvány ugyanannak a Konzerváló Fogászati és Fogágybetegségek Klinikájának a vezetője volt 1978–1999 között, amelyet előtte mestere, doktorátusvezetője igazgatott. Bocskay professzor mindig büszke volt máramarosszigeti születésére és neveltetésére, gyermekkorából származó és orvoséveit végig követő hegedűjátékára. 1948-ban, a Bolyai Tudományegyetemtől való önállósulás évében Marosvásárhelyen kezdte az egyetemi tanulmányait, majd negyedévtől, a marosvásárhelyi fogorvosképzés átmeneti megszűnte miatt, Kolozsváron folytatta és fejezte be. Amikor 1960-ban a MOGYI ismét Fogorvosi Karral bővült, máris a frissen alkalmazott tanársegédek közé került, és valódi iskolateremtővé vált. 1978-tól tanszékvezető egyetemi tanár 1999-es nyugdíjazásáig, de még 80 éves koráig óraadó tanár. Fél évszázados aktív oktatói pályafutása mellett az ivóvíz fluorozásának a szorgalmazója, aki kiemelkedő tudományos érdemeket szerzett a fog keményszöveteinek kutatásában. Tucatnyi egyetemi jegyzetén és könyvén, a fogszuvasodást, a fog- és szájbetegségeket, az orális diagnosztikát taglaló szakkönyvein túl fő szerzője a szakirodalom egyetlen magyar-román-angol fogorvosi szakszótárának, amely gyakorlati haszna miatt nagy érdeklődésnek örvendett. Igényes szakmai tevékenységét, életművét és munkásságát, a magyar nyelvű fogorvosképzésben betöltött szerepét a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 2011-ben Honoris Causa cím adományozásával ismerte el. Megkapta továbbá a Pápai Páriz Ferenc-díjat, valamint számos más szakmai titulust. A fentieken túl az igazi elismerés mégis az volt számára, hogy a Keresztény Orvosok Szövetségének elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lehetett, és a keresztény értékrend jegyében részt vehetett a magyarországi Bioetikai Társaság és Ökumenikus Baráti Társaság rendezvényein.

Egyéniségéről alkotott kép csak árnyaltabb és sokszínűbb lesz, ha Bocskay professzorról, a kultúremberről szólunk. Négyéves kora óta hegedül, és a marosvásárhelyi orvosokból álló szimfonikus zenekarban 30 évig muzsikált, messze nem amatőr szinten.

Eltávozásoddal a patinás egyetemi város egy közkedvelt és megbecsült polgárát, családod egy pótolhatatlan és rajongásig szeretett édesapát, nagyapát és dédapát, munkatársaid és sorstársaid egy megbízható, jó barátot veszítettek el. Aki igaz szívből gyászol, felteszi Vivaldi D-moll kettős hegedűversenyét. Így könnyebb nyelni a könnyeket. A baráti szeretet, mellyel őt körülvettük, emlékeinkben tovább él, mint el nem múló kegyelet. Nyugodj békében!

 

Prof. Dr. Matekovits György